2017. november 19., vasárnap

A pormanó és a Mikulás

(https://pixabay.com/hu/mikulás-karácsony-motívum-ábra-2886624/)

Éjfél körül járhatott. A kora decemberi hidegben két, arasznyi méretű lény üldögélt egy kertes ház kéményének tetején. A fekete bundás élvezettel próbálta meg elkapni a lefelé hulló hópelyheket, míg piszkosfehér társa egyre morcosabban tekintgetett körbe-körbe. 
–̶ Semmit sem látok – morogta. – Szerintem nem is fog eljönni. 
̶– Eddig még mindig eljött – nyugtatta meg a fekete színű alak. – Ma sem lesz másképp. De sok a dolga – tette hozzá.
– Azt sem tudom, hogy néz ki – folytatta világosszürke barátja a panaszkodást.
– Nagyon-nagyon öreg, ősz a haja, a szakálla, és piros ruhát visel. Nem lehet eltéveszteni. Ráadásul az ablakon át jön be a házba.

2017. november 16., csütörtök

Kihívás

(fotó: Róbert Katalin)

Kihívás a moly.hu-n Meseanyunál: 

Öt mesekönyvet kell elolvasni és értékelni a Könyvmolyképző Kiadótól, a szerencsések a végén könyvet nyerhetnek. Részletek:

https://moly.hu/kihivasok/ismerd-meg-a-konyvmolykepzo-kiado-uj-magyar-meseiroit

2017. október 15., vasárnap

Pormanó fanfiction (2. rész)

(http://www.ipluszh.hu/hu/tervezes/atlantisz)

A négy manó másnap reggel Szilviék lakása felé indult. Úgy tervezték, hogy a nőt kigáncsolják, az ereszlakó és a kéményseprű megkötözik, míg a pormanó egy zoknigombócot dug a szájába. Ezután bedobják a szemétledobóba, végül pedig majd kitalálják, hogyan vigyék el a dobozhoz. Kissé hiányosnak érezték a tervet, de úgy vélték, megbirkóznak a feladattal.
A borongós időben az emberek kedvetlenül, magukba fordulva kullogtak, így szerencsére a manóknak nem kellett különösebb gondot fordítaniuk a rejtőzködésre. Az afropormanó épp a kedvenc afrikai eledeleiről tartott előadást – mivel visszafelé kellett elmondania, elég sokáig tartott –, amikor a zöldséges elé értek.
– Kérdezd meg tőle, milyen az ottani ropi – javasolta a pormanó. Mielőtt azonban a kéményseprű megszólalhatott volna, a négy manóra árnyék borult, egy pillanattal később pedig egy durva zsákban szoroskodva találták magukat.
A manók nem hagyták magukat, kiabáltak és mocorogtak, hogy szabaduljanak.
– Elég legyen! – szólt rájuk egy vékonyka, mégis szigorú hang, egyértelműen egy lányé.  – Málnaszörpöt készítek belőletek, ha nem maradtok csöndben!
A manók azonnal elhallgattak, mivel egyikük sem akarta szörpként végezni. A két pormanó beleborzongott a gondolatba, hogy felöntik őket vízzel.
Így hát a négyes csendben tűrte, hogy bevigyék őket a zöldségeshez – az illatok alapján legalábbis arra következtettek, hogy ott járnak –, azután a hátsó ajtón át kivigyék őket, és bedobják egy kocsiba.
– Szerinted mit csinál majd velük Don Na? – hallatszott most egy fiú hangja.
– Gondolom, kitömeti őket – felelte az előbbi lány. A négy manó ennek hallatán nagyot nyelt.
Rövid zötykölődés után az autó megállt, a zsákot elkapták és vonszolni kezdték. Ajtó nyílt, csilingelés hallatszott. Hamarosan megálltak, és egy hirtelen mozdulattal kiborították őket a zsákból.
Egy félhomályos, üres helyiségben találták magukat, ami első ránézésre egyértelműen egy könyvesboltnak tetszett. Könyvek sorakoztak a polcokon, egy asztalon pénztárgép állt. Csak a vásárlók hiányoztak.
Helyettük azonban előttük állt egy avokádó és egy kígyóuborka, igen gonosz tekintettel méregetve őket. És persze az árnyak, amik most is a fejük fölött röpködtek.
– Helló, manócskák! – szólalt meg az avokádó, így megtudták, hogy ő a lány, aki szörpöt akart készíteni belőlük. – Don Na már vár titeket.
Ekkor ismét egy ajtó nyílt, de nem a bejárati, hanem a bolt hátsó részében. Egy nő lépett ki onnan – szemüvegén a kintről érkező kevés fény világított, így a szemét nem láthatták.
– Lám, lám, hát végre találkozunk. – A nő hangjától a manók reszketni kezdtek. A mély, rekedtes hangból kitalálhatták, hogy nem lehet más, mint a keresztanya. – Fogalmatok sincs, ki vagyok, ugye?
A manók a fejüket ingatták. A nő leült egy székre – a manók csak ekkor vették észre, hogy a bolt egy sötét sarkában egy fekete szék, előtte pedig egy kerek asztal kapott helyet. Azon egy sárga és egy kék borítós könyv feküdt egymáson, amit a manók igencsak ismerősnek találtak. Don Na a kötetekre helyezte egyik kezét, a másikkal pedig intett a manóknak, hogy menjenek közelebb. Nekik azonban mintha földbe gyökerezett volna a lábuk, meg sem bírtak moccanni. Ekkor a nő a fejével két zöld társának intett, akik azonnal lökdösni kezdték a manókat. Azok nem tehettek mást, közeledtek Don Na felé, hogy aztán néhány emberlépésnyire tőle megállítsák őket.
– Örülök, hogy végre személyesen találkozunk – szólalt meg ismét a nő. – Régóta figyelemmel kísérem a sorsotokat. Tudom, milyen fontos, hogy minden rendben legyen veletek, hogy minden kalandotok jól végződjön. Azt hittem, ti pontosan tudjátok, mennyire szükséges egy találkozó Szilvivel. Erre… – Don Na itt beiktatott egy színpadias sóhajtást. A két könyvet a kezébe vette.
– Mindent tudok a kis tervetekről. A kémmolyok tájékoztattak – mutatott a fejük felett röpködő árnyakra, amik körbelepték az egyetlen, félhomályosan világító lámpát. – Elhiszem, hogy érdekes a KÉJ. Bizonyára Adri és Mel is igényt tartanak Szilvire. De be kell látnotok, hogy ez önző viselkedés. Nagyszerű dolog a barátság, ám bizonyos esetekben ára van. Súlyos ára.
Don Na felállt, lerakta A pormanó felbukkan és A pormanó újabb kalandjait a földre. Ezután a fekete szemeteskosárért nyúlt.
– Ne! – kiáltott fel az ereszlakó, és a pormanóval együtt indult el, hogy megállítsák, ám a kígyóuborka és az avokádó visszatartotta őket. Közben a kéményseprű és az afropormanó szájukra tapasztott kézzel, szörnyülködve bámulták, amint a szemetes a pormanó kötetek tetejére kerül...

(vége)

2017. október 8., vasárnap

Pormanó fanfiction (1. rész)

Szeptemberben megkaptam életem első fanfiction-jét írótársaimtól, Dér Adry-tól és Susuk Melindától. A történetben felbukkan egy új manó (akit Afrikából hoztunk magunkkal, tudtunkon kívül), mindenki bajba kerül, és az is kiderül, hogy mennyit szoktam enni egy nap. :) Külön érdekesség, hogy olyan utalások is vannak benne, amik abból a pormanó meséből származnak, ami még meg sem jelent...


2017. október 4., szerda

Ráduly Csaba


Ráduly Csabával, a pormanó illusztrátorával láthattok egy rövid interjút az alábbi linken, a Salgótarjáni TV jóvoltából:


2017. július 12., szerda

Írók kérdőíve

On Sai, azaz Varga Bea kért fel arra, hogy válaszoljam meg az Írók kérdőívét. Ezúton is köszönöm a felkérést. :)

Milyen műfajban szoktál írni (novella, vers, regény, blog, stb.)?
Elsősorban meséket, most próbálkozom egy ifjúsági regény megírásával. Egy időben interjúkat és könyvajánlókat írtam egy írós ismerősökkel közös blogunkra. Nagyon szerettem, de elég sok időnket elvette a felkészülés, és ez már az írás rovására ment.

Milyen zsánerekben és témákban szoktál írni?
A meséken kívül a fantasy érdekel, de a korosztályt tekintve szeretek megállni a 12-13 éveseknél. 

Mióta írsz? Van már kiadott műved?
Az írók többségével ellentétben nem gyerekként, hanem néhány évvel ezelőtt kezdtem írni – hacsak nem számítjuk ide az iskolai fogalmazásokat. 
A Könyvmolyképző Kiadónál 2015-ben jelent meg az első mesekönyvem, ,,A pormanó felbukkan” , ezt követte idén áprilisban a folytatás, ,,A pormanó újabb kalandjai”.
 

Melyik volt a legelső írásod?
Egy rövid történeteket tartalmazó sorozat egy, a házunkat meglehetősen hosszú ideig kedvelő egérről, akit Ladomérnak neveztem el. Ladomér végül végső vereséget szenvedett egy egérfogó ellen.

Miért írsz?
Hogy a történetek ne csak az én fejemben létezzenek, hanem másokat is boldogítsak velük. :) Az írás folyamata nagyon érdekes, ahogy egy ötletből egy kész történet lesz.

Hogyan találsz időt az írásra?
Időt még találnék rá, hiszen ott az egész éjszaka, sokszor inkább az energiám kevés hozzá. 

Mikor és hol szeretsz a legjobban írni?
Ideális körülmények között reggel és délután írnék úgy, hogy egyedül vagyok itthon. De ez ritkán valósul meg, ráadásul a gyerekeim mindig megérzik, ha leülök írni...

Mit szoktál enni vagy inni írás közben?


Van íráshoz használt dallistád?
Írás közben nem szoktam zenét hallgatni,mert elvonja a figyelmem, inkább akkor, amikor ötleteket gyűjtök vagy egy adott  történeten gondolkodom. A mesékhez egyáltalán nincs dallistám.
Mit gondol a családod, baráti köröd arról, hogy írsz?
Amikor 2012. decemberében jelentkeztem a Könyvmolyképző Kiadó Aranymosás pályázatára, csak a barátnőm tudott róla. Ahogy haladtam előre a válogatón, úgy tudták meg többen. A családban az írás nem kerül szóba rendszeresen, a gyerekeim örülnek neki, a lányom pedig máris a kritikusom. :) A barátaim egy része az, aki támogat és együtt örül velem. Ez nagyon sokat jelent.

Az alkotás melyik részét szereted a legjobban és melyik része jelenti számodra a legnagyobb kihívást?
A legjobb kitalálni magát a történetet. Kedvelem még a szerkesztést is, illetve – bár nem az írás része – szeretem, ha nyomon követhetem az illusztrálás folyamatát. De a legjobb érzés, amikor egy jelenet ,,magától jön” és csak írni kell. 
A legnagyobb kihívás az, amikor rájövök, hogy túlbonyolítottam egy történetet és egyszerűsítenem kell rajta, illetve amikor le kell írnom például egy helyszínt. Nem mindegy, hogy hogy néz ki az a szoba???? :)

Milyen eszközökkel és mire szoktál írni?
Számítógépen írok, bár az ötleteimet általában papírra vetem. Ezek egy részét aztán véletlenül kidobom. (Igen, kotorásztam már a szemetesben, hogy mentsem, ami menthető. :) )

Hogyan lépsz túl az írói válságon?
Általában mással kezdek el foglalkozni. Bár számomra a legnagyobb válságot az okozza, ha valami nincs rendben körülöttem (család, betegség, stb.), és akkor az írás az utolsó helyre kerül. 

Hogyan motiválod magad az írásra?
Ha van határidő, az nagyon tud motiválni. 

Kik azok a szerzők, akik a legjobban inspirálnak téged íróként? Melyik könyvek inspirálnak?
Nincs konkrét kedvenc íróm, de nagyon kedvelem Fekete István regényeit. A kortárs meseírók közül Dániel András meséit és humorát szeretem.
A történet tempója és az infoadagolás miatt nagy kedvencem James Dashner Útvesztő című regénye, illetve Moskát Anita Horgonyhelye – többek között a nagyszerű kezdőmondat és világteremtés miatt.

Mi a legjobb írói tanács, amit valaha kaptál?
Nem kaptam, hanem az interneten botlottam bele:


Milyen céljaid vannak idén az írással kapcsolatban?
Egy ifjúsági regény első verziójának megírása.

Kíváncsi lennék írótársaim: Kántor Kata, Susuk Melinda, Bessenyei Gábor és Mason Murray válaszaira. :)

2017. május 30., kedd

Mi van a kép mögött?

Aki már volt olyan szerencsés, hogy a kezébe vehette a Könyvfesztiválra megjelent második pormanó kötetet, az bizonyára örömmel nézte végig Ráduly Csaba illusztrációit. Azonban néhány rajzon több van, mint első látásra tűnik, hiszen Csaba nagyon ügyesen elrejtett némi háttérinfót rajtuk. Lássuk most ezeket. 

Vili pulóverén ott feszít a Szeged felirat, lévén, hogy a történet ott játszódik:
Kinga ruhájára pedig az iskolájuk, a Bonifert Domonkos Általános Iskola emblémája került:
A legérdekesebb azonban Kinga könyvespolca. Eredetileg a könyvek gerincére olyan regények címei kerültek volna, amelyek kötelező vagy ajánlott olvasmányok harmadik osztályban. Azonban meggondoltam magam, és inkább azoknak a barátoknak, ismerősöknek az írásaiból válogattam, akik átolvasták ,,A pormanó újabb kalandjai” kéziratát, és észrevételeikkel segítették a munkámat. A címek kiválasztásánál az volt az elsődleges szempont, hogy gyerekbarát olvasmánynak tűnjenek, hiszen a regények zöme valójában nem gyerekeknek íródott.

Tükör:

A ,,Tükör” Fejes Szonja nagyszerű regénye, amelynek részleteit elolvashatjátok a Könyvmolyképző Kiadó Aranymosás pályázatának oldalán. Szonja neve azoknak is ismerős lehet, akik figyelemmel követték a Terézanyu pályázatot, hiszen Szonja ott különdíjat kapott 2014-ben a  ,,Boldogság” című írásáért.

Évszakok:

Nem sokra megyünk a barátaink segítsége nélkül. Így van ez az én esetemben is, hiszen különösen nagy hálával tartozom egyikőjüknek, Czene Áginak. Mivel Ági nem ír, ezért lánya, Noémi 10 évesen írt versének, az ,,Évszakoknak” a címét vettem kölcsön, és azt  tettük fel Kinga polcára. 

Döme, a hóember:

Az egyedüli történet a polcon, amely valóban mese, mégpedig Dér Adrienntől, akivel együtt dolgoztunk az ,,Objektív a fiókból” blogon. Adritól több mese és novella is olvasható az ,,Írások és ámítások” nevű blogján.

Beköszönt a tél:

Susuk Melinda írása. Melinda nevével először a II. Aranymosás alatt találkoztam. A pályázaton a ,,Mindenség könyve” című meséjével vett részt. Azóta együtt dolgoztunk az ,,Objektív” blogon, írásait megtalálhatjátok saját blogján.

Erdőszélen:

Az ,,Erdőszélen” Vass Attila novellája. Ő korábban A.G. Hawk néven írt. 

Az idő szélkereke:

Horváth Hajnalka írása. Hajnival a Facebookon megtalálható ,,Világ bétái egyesüljetek” csoport hozott össze. Hajni egy nagyon nagy fantáziával és képzelőerővel megáldott író, első regénye remélhetőleg az idén megjelenik.
Az Aranymosás oldalán olvasható interjúban elárulok még néhány részletet a könyvről – a kérdésekért köszönet Kozma Rékának, a könyv szerkesztőjének.

A könyv megtalálható a következő oldalakon is:

Pinterest

Moly

Goodreads

2017. január 19., csütörtök

A pormanó újabb kalandjai 2. fejezet

(1. fejezet)

2. fejezet

A pormanó és a kéményseprű visszaosontak a szobába. Vili először észre sem vette őket, csak az ereszlakó figyelt fel rájuk.
– Tehát mégis a fürdés mellett döntöttetek – vigyorogott, amikor meglátta a két csuromvizes barátot. Ugyan egyikőjük sem lett teljesen tiszta, de a szőrgombóc bundájáról végre eltűnt a rózsaszín árnyalat.

Keresés ebben a blogban