2015. november 22., vasárnap

Interjú Szimonidesz Kovács Hajnalkaval



Legújabb interjúnkban egy festőművész-illusztrátort, Szimonidesz Kovács Hajnalkát faggattuk Susuk Melindával. Kérdeztük az őt ért hatásokról, természetesen a műveiről, és arról is, milyen lehetőségeik vannak azoknak, akik ezt a pályát szeretnék választani maguknak. J


Falun nőttél fel. Ez mennyire befolyásolt, mint képzőművészt? Milyen hatással volt rád a vidéki környezet?
Azt hiszem önmagában nem a falusi vagy városi életmód határozza meg,  hogy vizuálisan hova fejlődik az ember, hanem azok, akik körülvesznek, megtanítanak látni, segítik az esztétikai ízlés kialakulását, és könyvet adnak az ember kezébe.  Másodikos voltam és nagy táskával a hátamon ballagtam unottan az iskolába, amikor az egyik parasztház kapujára támaszkodó öreg bácsi kiszólt nekem az utcára:  „Kislány, szeretsz-e olvasni”? Mondtam, hogy „Szeretnék…” – „Akkor, visszafelé gyere be!”- mondta. A falu kicsi könyvtára volt itt, így kezdődött az olvasás szeretete és a mesék szeretete.
Soha nem éltem városban, ezért nem is tudom, mit veszítettem vagy nyertem. Valószínűleg sokkal több lehetőségem lett volna megmutatni magam, és lehetséges, hogy egészen más utat járok be. Ettől függetlenül a vidéki környezet sok segítséget nyújt a dolgok nyugodt szemlélésére,  természeti környezet közvetlen megfigyelésére és a vizualitást erőteljesebben közvetíti, ami elsősorban, mint festőt folyamatosan  inspirál.

Festőművész vagy. Milyen technikával festesz? Mik a kedvenc témáid?
Olajjal festek, csak a meseillusztrációkat készítem akvarellel. Mivel a Duna-part mellett nőttem fel, valószínűleg ez is hozzá járult ahhoz, hogy leginkább szeretem festeni a vizet és mindent, ami ehhez kapcsolódik.