Interjú Rácz-Stefán Tiborral

Rácz-Stefán Tiborral, a II. Aranymosás mese- és regényíró pályázat egyik nyertesével beszélgettünk. Susuk Melindával többek között a regényéről, terveiről és a magyar könyvekről faggattuk.

Az elmúlt egy éved elég sűrű volt: megjelent első könyved, a ,,Fogadj el!”, zajlik a következő regényed szerkesztése, rendszeresen írsz honlapodra, a Media Addict-ra, tagja vagy a Blogturné Klubnak, lezárult az idei Magyar Könyvek Viadala, a Könyvmolyképző Kiadó munkatársa lettél, szerzőként részt vettél az áprilisi Könyvfesztiválon, és hamarosan itt a Könyvhét. Hogy tudod összeegyeztetni ezt a sok feladatot?

Valóban sűrű időszak áll mögöttem, pörögnek most az események. Élvezem mindezt, megvalósult álomként élem meg, hiszen az elmúlt években ezért dolgoztam. Oda akartam jutni, ahol most vagyok, és éppen ezért igyekszem a lehető legjobban kiélvezni a helyzetet.

Persze, nem tagadom, elég fáradt vagyok mostanság, nem egyszerű összeegyeztetni a munkát, az írást, a blogolást és a magánéletet, de úgy érzem, lassan belejövök. A legfontosabb szerintem az előrelátás, sokszor igyekszem előre dolgozni, ha van egy kis fölös időm, és ezzel elkerülni, hogy nagyon rám zúduljon, ha jobban bepörög a munka. Az időbeosztás is fontos elem, általában reggel megtervezem a napomat, beosztom mikor mit csinálok, és ahhoz igyekszem ragaszkodni.

Első köteted a ,,Fogadj el!”, amelyben komoly társadalmi kérdésekkel foglalkozol. A regény egyik főszereplője a szegény családból származó Petra, aki bekerül egy elit gimnáziumba. A másik a homoszexuális Dávid, aki beleszeret egyik fiú osztálytársába. Mit gondolsz, a történeted segít a hasonló gondokkal küszködő fiataloknak?

Ha ezt a regény tinédzserként olvasom, nekem biztosan segített volna elfogadni, hogy az iskolai kiközösítés ellen tennem kell, de nem olyan drasztikusan, mint Petra. Reményt adott volna, hogy igenis nem baj az, ha két fiú között kialakul egy párkapcsolat.

Tiniként nagyon tudtam volna értékelni egy ilyen regényt, ami nem csak szórakoztat, hanem el is gondolkodtat. Éppen ezért bízom abban, hogy a mai tiniknek is segíthet a könyv. Persze tisztában vagyok azzal is, mennyire megosztó lett, de azt hiszem, ezzel nincs semmi gond. Ha már elgondolkodtatja az olvasót, akkor szerintem célt is értem.

Vannak Magyarországon olyan szervezetek, amelyek segítenek azokon, akik olyan problémákkal néznek szembe, mint a ,,Fogadj el!” főszereplői? Milyen könnyű ma Magyarországon segítséget találni?

Vannak bizony, például ingyenes lelkisegély vonalak, vagy a Kamaszpanasz, ezeken a helyeken bárki segítséget kérhet, akár anonim módon.

Tapaszalataim alapján nem a segítséget nehéz megtalálni, hanem eljutni arra a pontra, hogy elfogadjuk, segítségre van szükségünk, és aztán elég erőt gyűjtsünk ahhoz, hogy kérjük is a segítséget.

Ez a folyamat nem egyszerű, de érdemes eljutni a végére, mert hihetetlenül sokat tud jelenteni egy-egy kedves szó, gondolat, ha tudatosítjuk magunkban, egyszer minden rossz véget ér, és megéri küzdeni, kitartani. Mert van fény az alagút végén, és nincs azzal semmi baj, ha keresünk egy kis segítséget, hogy mielőbb elérjük.

A regényedben szereplő Barbara tulajdonképpen egy negatív karakter, de amikor halott barátnőjéről beszél, egy másik odaláról is megismerhetjük. Fontosnak tartod bemutatni, hogy egy karakter nem feltétlenül csak fekete vagy fehér?

A ,,Fogadj el!” esetében különösen törekedtem a negatív karakterek háttértörténetének a bemutatására. Nagyon szeretem, amikor egy negatív karakternél van ok-okozat. Olvasóként is értékelem, ha a szerző nem csak azt mutatja meg Johnról vagy Béláról, hogy „ő egy gonosz, lelketlen ember”, hanem elmondja, miért is lett az. Ettől válik igazán reálissá, emberivé az adott karakter, legalábbis az én elgondolásom szerint.

Mire számíthatunk a második regényedben, amelynek a címe ,,Túl szép”?

LMBT New Adult történet lett a kötet. Az egyik főszereplőm Márk, a túlsúlyos srác, aki felköltözik a fővárosba. A munkahelyén ismeri meg Olivért, a levitézlett ex-sportolót, naná, hogy hamar megtetszik neki. A srácok között barátság alakul ki, majd később több is, kérdés, Márk el tudja-e hinni, hogy bárki szeretheti őt a külseje ellenére is.

A történetben mindkét karakter a külsőségeitől szenved, Olivér számára az, hogy „túl szép”, mindig problémákat okozott, Márknál pedig pont az ellenkezője játszik szerepet. Szerettem volna megmutatni a regénnyel, hogy mennyire fontos a belső szépség, önmagunk elfogadása és persze a szerelem.

Van rajtad külső nyomás, hogy a következő regényed jobb legyen, mint az első? Vagy csak a saját magad által felállított mércével foglalkozol?

Külső nyomást nem igazán érzékelek, belsőt annál inkább. Egy szerző szeretne mindig jobb lenni, fejlődni, olyan történeteket prezentálni, amit szeret az olvasó. Mindez persze nem egyszerű, pláne, ha az ember maximalista, én pedig alapvetően annak tartom magam. Néha ez törést okoz írás közben, de olyankor próbálok tovább haladni, és csak arra gondolni, hogy mindenkinek más tetszik, és hiába gondolom például a ,,Túl szépet” jobb történetnek, biztos lesz, akinek a ,,Fogadj el!” közelebb áll majd a szívéhez.

Idén másodszor került megrendezésre a Magyar Könyvek Viadala, amit Te indítottál el. Ez a kezdeményezés a magyar írókat – köztük az elsőkönyveseket –, a fordítókat és a borítótervezőket ismeri el. Mik az eddigi tapasztalataid? Milyenek a visszajelzések?

Szerencsére nagyon pozitívak a visszajelzések a Viadallal kapcsolatosan. Örülök, hogy az eszembe jutott, és a szakma is mellé állt. Fontos, hogy támogatva legyenek a magyar írók és a könyvkiadásban dolgozók, hiszen nem csak a külföldi könyvek élvezhetőek. Sőt!

Manapság mintha az olvasók nyitottabbak lennék a magyar könyvekre, egyre többször olvasok olyat, miszerint félt a hazaitól, de belátta, mennyire hülyeség, mert ugyanúgy tetszett neki, mint a „New York Time Best-seller”.

A Viadalnak az a célja, hogy az olvasók felfigyeljenek a magyar könyvekre, esélyt adjanak, és persze népszerűsítsük az olvasást, mint tevékenységet. Úgy érzem, szépen-lassan célt érünk.

Terveztek-e változásokat a jövő évi Viadallal kapcsolatban? Lesznek-e új kategóriák?

Az idei évre már elég jól kialakult a rendszer, kár lenne megbolygatni, éppen ezért alapvető változást nem tervezek. A marketingjén lehet és kell is javítani, ez az, amire jobban rá kell majd feküdnöm jövőre, hiszen minél több emberhez jut el a Viadal híre, annál jobb.

Egyelőre nem látom, hogy szükség lenne új kategóriára, ez a tíz javarészt lefedi a szakmát. Mindenesetre ,,Az év ismeretterjesztő könyve” kategória is olvasói javaslatra jött létre, tehát ha valakinek van ötlete, közölje nyugodtan, és figyelembe fogjuk venni a szervezés során.

A Blogturné Klub tagjaként évente több tucat regényt elolvasol és véleményezel. Milyen változásokat tapasztalsz a YA/NA könyvekben? Vannak markáns különbségek a külföldi és a magyar regények között?

Valóban sokat olvasok ezekben a műfajokban. Mindkettőt nagyon szeretem, tökéletesen ki tudják kapcsolni az embert egy-egy fárasztó nap után.

Változásként talán azt tudnám kiemelni, hogy a főhősök egyre többször hordoznak magukban mély lelki sebeket, amiket fel kell dolgozniuk, és a regény leírja ennek a mikéntjét. A New Adult könyvek tulajdonképpen erre építenek, és ezt nagyon jó dolognak látom.

Markáns különbséget nem mondanék a hazai és a külföldi YA könyvek között, például Kemese Fanni ,,A napszemű Pippa Kenn” sorozata külföldön is megállná a helyét, annyira nemzetközi. Egyedül azt sajnálom, hogy itthonra nem gyűrűztek még be annyira a New Adult kötetek, de remélem, ez hamarosan változni fog.

A ,,Fogadj el!” borítóját Müller-Váczi Lívia tervezte. Nemrég kiderült, hogy a képen egy szentpétervári születésű modell, Dmitry Kapitov látható. Küldtél neki képet a könyv borítójáról?

Sajnos még nem jutottam el odáig, de azt hiszem, már nem halogatom tovább, ideje lesz betaggelnem Instagramon a borítóval. :)

Hamarosan itt a Könyvhét. Mivel készülsz? Mikor találkozhatnak veled az olvasók?

Bizony, végre eljött ez is, már nagyon várom, hiszen a Könyvfesztiválon is csodálatos volt találkozni az olvasókkal. Számos remek élménnyel gazdagodtam.

Június első hetében három helyen is várom az olvasókat. Június 02-án Kiskunfélegyházán, a helyi könyvtárban lesz író-olvasó találkozóm, majd négy nappal később, június 06-án Nyíregyházán leszek, az ottani Könyvhét meghívott vendégeként egy irodalmi beszélgetésen veszek részt.

Természetesen a fővárosba is ellátogatok, június 07-én, vasárnap a Könyvmolyképző Kiadó standjánál dedikálok Róbert Katalinnal karöltve, 15.00 és 16.00 között. Szeretettel várunk mindenkit!