Porból lettünk... avagy hogy születnek a pormanók

Porból lettünk... avagy hogy születnek a pormanók

Hajnalodott. Az egyik kertes ház előtt egy hosszú sövény húzódott. Közvetlenül mellette egy fehér, műholdas közvetítő furgon bújt meg. Az autóból halk fütyörészés hallatszott ki.

A kocsi tetején egy parabolaantenna magasodott, ajtajából pedig kábelek tekergőztek a ház felé. A furgon oldalán egy hatalmas  ,,POR TV” felirat ékeskedett.

 
                        (itbroadcast.eu)

A kábeleket a tv munkatársai már felhúzták a padlásra, ahol a világítástechnikusok a fényszórókat állították be. A padlót minden irányba futó kábelek borították.

– Hogy nézek ki? – kérdezte ekkor egy női hang.

– Tökéletesen. Bár feláll a szőr a fejeden! – vigyorodott el szemben álló társa.

– Hogyhogy? Most igazítottam meg az előbb!

– Csak vicceltem. Elkészültél? Néhány perc múlva adásban vagyunk! – tette a fejhallgatót a fejére a műsor producere. Ebben a pillanatban felgyulladtak a lámpák, megvilágítva a padlást. A nő abbahagyta a frizurája igazgatását, és megszólalt:

– Rendben!

– Akkor figyelem!  –  nézett most a többiekre a producer. Egy asszisztens felemelt egy teleszkópra erősített nagy, szőrös mikrofont, ami most a velük szemben álló nő felett lógott. Mindenki elnémult.

–  Figyelem! Felvétel! –  3-2-1...számolt vissza némán az operatőr, majd intett a kezével. A kamerával szemben álló riporternő egy másodperc alatt elbűvölő mosolyt varázsolt az arcára, majd nagy lelkesedéssel beleszólt a kezében szorongatott mikrofonba:

– Por Celán vagyok! Köszöntöm a Por TV nézőit ezen a hűvös, márciusi hajnalon, az idei tavaszi napforduló napján. Stábunk azért szállásolta be magát erre a padlásra, hogy Önök élőben is tanúi lehessenek a nagy csodának: egy újabb kis pormanó születésének! – a riporternő elindult hátrafelé, szemeit még mindig a kamerára szegezve. Lassan araszolt, majd az operatőr intésére megállt.

– Ez alatt a hosszú tél alatt elég sok por felgyülemlett a padlásokon  – folytatta. – Ahogy azt minden Por TV néző tudja, ha a tavaszi napforduló első napsugarai megérintik ezeket a porkupacokat, azokból pormanók születnek. Mi is találtunk néhány kisebb-nagyobb halmot itt, a padlás közepén – lépett ekkor még egyet hátrébb. – Tegnapi megfigyeléseink alapján úgy tűnik, hogy a Nap első sugarai egyenesen ezekre fognak vetülni. Nézzék csak! – ezzel a padlón feltornyozott porkupacokra mutatott.

Néhány másodperc múlva az egyik mellé állt, amit lassan megérintettek az első napsugarak. Ezek néhány felemelt tetőcserépen át találtak utat magunknak a padlásra. A kupac teteje ekkor megmozdult. Először egy kis talp bukkant elő, majd egy másik. Az egészet egy szőrös fenék követte. Hamarosan egy apró, bozontos lény bújt elő. A teremtmény hunyorogva nézett körül. A riporternő azonnal leguggolt mellé:

 –  Üdvözöllek ebben a poros világban, te kis tündi-bündi pormanócska – gügyögte a riporternő. Meghatódva nézett most a kamerába:

 – Nem csodálatos, ahogy együtt átélhettük ezt a csodálatos eseményt? – a riporternő most a kis manó tágra nyitott szemébe nézett, majd megsimogatta a fejét:

 – Neked milyen pihe-puha a szőröcskéd! – folytatta egészen ellágyulva. A kis pormanó egy darabig tűrte a simogatást, majd váratlanul megdermedt. A következő pillanatban hatalmas tüsszentés rázta meg az egész padlást. A kamera percekig csak a lassan leülepedő port mutatta, ami a pormanó csemete tüsszentése nyomán szállt fel. Először elfojtott, majd egyre hangosabb köhögés verte fel a csendet, miközben a stáb megpróbálta folytatni az adást.

 – Egészségedre, kicsi manócskám! – turbékolta kissé rekedt hangon Celán.

A kis manó a stábra függesztette a szemét, majd körülnézett. A padláson néhány elhagyatott pókhálón, üres kosáron és a tv-sek műszaki felszerelésén kívül nem volt semmi látnivaló.

A pamacs fészkelődni kezdett. A riporternő azonnal közelebb hajolt hozzá:

 – Szeretnél valamit mondani, kicsikém? – duruzsolta Celán, majd a kis pormanó szája elé nyomta a mikrofont.

 – Éhes vagyok – morogta a szőrgombóc, miközben teljesen kihúzta magát a porhalomból.

 – Éppen, hogy csak megszületett, de máris korog a gyomrocskája – nézett most a kamerába a riporternő. – Még jó, hogy mindenre felkészültünk. Megkérném a kollégámat, hogy adja ide a nála lévő papírpoharat – nézett most az operatőr mellett álló producerre, majd – miután nem történt semmi – odalépett mellé, és eltűnt a kamera mögött.

A következő pillanatban a kamera elmozdult, és néhány másodpercig jobbra-balra mozgott. Ez alatt halk, de annál dühösebb hangokat halhattak a nézők:

 – Add ide! – kiáltotta Celán.

 – Nem adom, az enyém! – mérgelődött a producer.

 – De éhes!

 – Én is éhes vagyok!

– Add már oda neki! – szállt be a vitába a szőrös mikrofont szorongató fiatal asszisztens is. A következő pillanatban a kamera végre Celánt mutatta, aki borzas szőrrel tápászkodott fel a földről. Kezében a mikrofont és egy ,,PorCukor'' feliratú papírpoharat szorongatott.

– Itt van, kis drága, egyél – nyújtotta át szuszogva a poharat Celán az újonnan született pormanónak, aki rögtön a szájába tömött egy pillecukrot.

 – A rózsaszín a kedvenced? – kiáltott fel örömében Celán. – Az enyém is. Sokkal finomabb, mint az a limonádészínű sárga.

A kis szőrgombóc válasz helyett még egy pillecukrot vett ki a pohárból, kezét pedig – egy óvatlan pillanatban – a fentről lelógó szőrös mikrofonba törölte, de ragacsos ujjai azonnal beleragadtak. Az asszisztens azonnal feljebb rántotta a mikrofont, de ezáltal a pormanó csemetét is magával húzta. Viszont a nagy lendületnek köszönhetően a kis manó leesett, egyenesen Celánra, akiről nagy nehezen lecsúszott. Közben ragacsos kezével véletlenul kitépett néhányat Celán szőrszálai közül is.

 – Milyen goromba kis fickó vagy! – szólt rá dühösen a riporternő, miközben megpróbálta rendbe szedni magát. A kamera mögül elégedett nevetés hallatszott. A kis pormanó eközben felkapta a papírpoharat, és a lépcső felé iszkolt. Még egyszer visszanézett a stábra, majd elindult lefelé.

 
      (epiteszforum.hu)

Celán hirtelen nem tudta, mihez kezdjen a kis pormanó nélkül, de ekkor a producer a háta mögé mutatott: egy másik porhalom kezdett el mozogni, amelyből újabb, koszos kis szőrgombóc bukkant elő.

 – Úgy tűnik, még egy kis manó született. Nézzük meg közelebbről, hátha elbeszélgethetnénk vele. Szeretnél valamit mondani a nézőknek, kis drágám? – duruzsolt bele a riporternő a mikrofonba, miközben közelebb hajolt a porhalomhoz. Az eddig nyugodtan üldögélő pormanó csemete lassan felállt, és bosszúsan ennyit mondott:

– Vidd el azt a mikrofont az orrom elől, haver!

Azzal ő is a lépcső felé vette az irányt, és lemászott a padlásról. Ha valaki követi, még annyit látott volna, hogy a közeli általános iskola felé veszi az irányt...