,,– Ereszlakó! – köszöntötte a fiú örömmel, miközben arrébb húzódott, hogy barátja be tudjon ugrani a szobába.
– Szép jó reggelt! – biccentett a cowboykalapos.
– Még csak hajnal van – hallották meg ekkor a pormanó álmos hangját az ágy felől.
Vili hátrafordult. Az elmúlt napokban sok mindenen keresztülment, de a legfontosabb ezek közül az volt, hogy megismerte házuk három, titokzatos lakóját. Összetalálkozott a piszkosfehér pormanóval, aki a málnalének köszönhetően – ami nemrég ráömlött és beszínezte a bundáját – úgy nézett ki, mint egy darabka kilapított, rózsaszínű vattacukor.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése