,,A pormanó felbukkan”
(kimaradt/átírt jelenet)A tisztítóeszközök között
(4. fejezet után)
Reggel a pormanó nagyon későn ébredt. Körülnézett a szobában, de egyedül volt. Kiosont a résnyire nyitva hagyott ajtón át. Csend volt mindenütt. A szőrgombóc elvigyorodott:
Lassan elindult, a folyosó egyik rövid szakaszához érve azonban megtorpant. Egy ismerős ajtó magasodott előtte. A manó már elég régóta élt itt ahhoz, hogy tudja, mit találhat odabent.
– Ez az ellenségeim területe – húzta el a száját. Némi tétovázás után döntött, bemászik: lehasalt a padlóra, és átnyomta magát az ajtó alatti szűk résen. Átérve rögtön oldalra húzódott, és meglapult a fal mellett. Óvatosan elindult a fal mellett, hogy megszemlélje az odabent tartózkodókat. Odalépett az elsőhöz: egy seprű volt az, mellette hű társa hevert, a lapát. A manó többször is rákerült már egy seprű keféjére, de mindig szerencsésen le tudott mászni róla. A lapátot viszont egyáltalán nem kedvelte, mert onnan egyenesen a szemetesbe került.
Ezután egy kisebb polc következett. A pamacs felmászott rá, majd rögtön hasra vágódott. Lassan arrébb kúszott, hogy megszemlélje egy másik ellenségét, a portörlő ruhát. Nem volt annyira veszélyes, mint a porszívó, de ha a ruhát bevizezték, akkor az a manó számára felért egy mosdással. A szőrgombóc a polcról letekintve felszisszent: egy felmosó vödröt látott, benne pedig egy felmosó rongyot. Ha egy pormanó a vödörbe került, csak nehezen tudott kimászni onnan. Meg kellett kapaszkodnia a rongyban, a padlóra érkezve pedig vizes bundával elszaladnia és fedezéket keresnie.
(emag.hu)
A vödör most üresen állt, a felmosórongy pedig szárazon hevert rajta. A manó leugrott a rongyra, de eltévesztette, és a vödörbe esett. Mérgesen dörzsölgette a hátsóját. Megpróbált felkapaszkodni a vödör falán, de lecsúszott. Ekkor meglátta, hogy a felmosórongy széle belelóg a vödörbe. Ezen felmászhatok, könnyebbült meg a pormanó. Felugrott néhányszor, de nem érte el a rongyot.
– Mintha túl nagy lenne a pocakom – sóhajtotta. Bűnbánóan gondolt vissza arra, hogy mennyit evett az utóbbi időben. A pormanó nem volt válogatós, és sok mindent hajlandó volt megenni. Azzal sem törődött, hogy az ennivaló piszkos-e vagy sem, a kezét pedig soha nem mosta meg evés előtt. Evés után pedig egyszerűen csak beletörölte a bundájába. Abban pedig egyáltalán nem hitt, hogy fognyüvő manók léteznek, és a fogmosás elsumákolása esetén tönkreteszik a fogait. Hiszen még egyetlen egy ilyen manót sem láttam, ingatta a fejét. Most azonban még egy fognyüvő manó segítségének is örült volna.
A pamacs újra felugrott, de ismét visszaesett. Mérgében belerúgott a vödör oldalába.
– Aúúú! – dörzsölgette lábujjait. Ismét felnézett a rongyra. Kissé megrogyasztotta a lábát, kinyújtotta karját, és minden erejét beleadva felugrott.
– Sikerült – kiáltotta, amikor végre ott himbálózott a rongyba kapaszkodva. Megragadta a vödör szélét, és egy pillanat múlva már rajta állt. Innan két út vezetett lefelé: vagy leugrik a padlóra, vagy a vödör mellett álló porszívó csövére ugrik rá, amely jóval közelebb volt, mint a padló. De mégiscsak a porszívóról volt szó! A pormanó még így, kikapcsolt állapotában sem bízott benne. Töprengve nézte a gépet, ami most mozdulatlanul állt ott.
A szőrgombóc nagyot rugaszkodott és leugrott, egyenesen a csőre. Mint annyiszor, most is elszámította az ugrást, és túl gyorsan esett le. Meg tudta ragadni a csövet, de megtartani magát mér nem tudta. Elkezdett lefelé csúszni. Először csak néhány centimétert csusszant, majd a következő pillanatban teljes sebességgel száguldott lefelé. A cső végéhez érve fenékkel a padlóra pottyant. Dühösen állt fel a földről. Úgy érezte, tennie kell valamit.
– Ez az! – csapott a homlokára. – El fogom dugaszolni a porszívó csövét, hogy az ne szívjon fel több port.
Egy pillanatra átvillant rajta, hogyha eltömíti a csövet, akkor a pormanók nem fognak tudni kimászni a porzsákból, de aztán eszébe jutott, hogy még nem találkozott más pormanókkal a házban.
Körülnézett, hogy mit használhatna ehhez a művelethez. Megpillantott egy tekercs WC-papírt a sarokban. Nekiveselkedett, hogy odatolja a porszívóhoz, de a feladat meghaladta az erejét.
– Megvan! Letekerem egy részét!
Elkezdte lehúzni a papírt. Elbotlott benne, elszakította, sőt egy részét magára tekerte. Egy idő után már szinte mozdulni sem bírt. Elvesztette az egyensúlyát, és a padlóra dőlt. Ennyi papírral körbetekerve úgy nézett ki, mint egy kókuszgolyó, amit beletettek egy papírkosárkába. A pormanó nagy nehezen felállt, és ugrálva közelített a porszívócsőhöz. Amikor odaért, kibújt a papírtekercsből.
A porszívócső nyílása még így, kikapcsolva is elég félelmetesnek tűnt. A manó bizalmatlanul szemlélte. Ráadásul a kefe sem volt a csövön. A sötét nyílás úgy meredt rá, mintha készen állna most rögtön felszippantani. Ha már eddig eljutottam, nem hátrálhatok meg, bátorította magát a szőrgombóc. Odalépett, és elkezdte betuszkolni a WC-papírt. Amikor végzett, nagyot sóhajtva leült, hogy kipihenje magát.
A csendet korgó pocakja törte meg: megéhezett. A manó úgy döntött, kimászik az ajtórésen, és valami harapnivaló után néz. A konyha nem volt messze, beosont a nyitott ajtón át. Nem vesztegette az idejét azzal, hogy felmásszon az asztalra. Tapasztalatból tudta, hogy ott semmit sem fog találni. Ha mindenki elment otthonról, akkor az asztalról is elpakoltak. Viszont ott volt az éléskamra, ahol mindig volt valami finomság.
Odabent gyorsan a fal mellett álló keskeny asztalhoz futott, és hozzálátott, hogy felmásszon. Milyen jó lenne most a lufi, gondolta vágyakozva, ahogy ott lógott az asztal lábán, valahol félúton.
– Nem vagyok edzésben – tette hozzá elégedetlenül, ahogy megpróbálta magát feljebb nyomni az asztal tetejére. Végül felhúzta magát, és körülnézett.
– Ez igen – csettintett elégedetten, ahogy meglátta a süteményes tálcát, ami csak egy konyharuhával volt letakarva. A manó rögtön odaszaladt, és bebújt a ruha alá. Hamarosan süteménymorzsákkal a kezében bújt elő. Arca kidudorodott, mint egy kis hörcsögé: az is tele volt süteménnyel. Gyorsan lenyelt mindent, majd visszamászott a konyhába.
Onnan kilépve balra fordult a folyosón, ahol egy nagy tükör lógott a falon. A pormanó megállt, hogy szemügyre vegye magát benne. Közelebb lépett, megfogdosta a tükröt, amit hamarosan apró tenyérlenyomatok borítottak. A szőrgombóc elégedetten járkált fel s alá. Örült neki, hogy végre visszakapta megszokott, szürkés színét a fürdés utáni hófehér helyett. Ahogy nézegette magát, egy vidám dalt kezdett el fütyörészni. Annyira élvezte, hogy táncra perdült. Ide-oda rázogatta magát, majd a fenekét kezdte el riszálni. Észre sem vette, hogy nincs egyedül: odafentről valaki minden mozdulatát figyelemmel kísérte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése