2015. november 22., vasárnap

Interjú Szimonidesz Kovács Hajnalkaval



Legújabb interjúnkban egy festőművész-illusztrátort, Szimonidesz Kovács Hajnalkát faggattuk Susuk Melindával. Kérdeztük az őt ért hatásokról, természetesen a műveiről, és arról is, milyen lehetőségeik vannak azoknak, akik ezt a pályát szeretnék választani maguknak. J


Falun nőttél fel. Ez mennyire befolyásolt, mint képzőművészt? Milyen hatással volt rád a vidéki környezet?
Azt hiszem önmagában nem a falusi vagy városi életmód határozza meg,  hogy vizuálisan hova fejlődik az ember, hanem azok, akik körülvesznek, megtanítanak látni, segítik az esztétikai ízlés kialakulását, és könyvet adnak az ember kezébe.  Másodikos voltam és nagy táskával a hátamon ballagtam unottan az iskolába, amikor az egyik parasztház kapujára támaszkodó öreg bácsi kiszólt nekem az utcára:  „Kislány, szeretsz-e olvasni”? Mondtam, hogy „Szeretnék…” – „Akkor, visszafelé gyere be!”- mondta. A falu kicsi könyvtára volt itt, így kezdődött az olvasás szeretete és a mesék szeretete.
Soha nem éltem városban, ezért nem is tudom, mit veszítettem vagy nyertem. Valószínűleg sokkal több lehetőségem lett volna megmutatni magam, és lehetséges, hogy egészen más utat járok be. Ettől függetlenül a vidéki környezet sok segítséget nyújt a dolgok nyugodt szemlélésére,  természeti környezet közvetlen megfigyelésére és a vizualitást erőteljesebben közvetíti, ami elsősorban, mint festőt folyamatosan  inspirál.

Festőművész vagy. Milyen technikával festesz? Mik a kedvenc témáid?
Olajjal festek, csak a meseillusztrációkat készítem akvarellel. Mivel a Duna-part mellett nőttem fel, valószínűleg ez is hozzá járult ahhoz, hogy leginkább szeretem festeni a vizet és mindent, ami ehhez kapcsolódik.



2015. október 28., szerda

2015. augusztus 31., hétfő

Interjú Felkai Ádámmal


Felkai Ádám a 2014-es Aranymosás pályázat egyik nyertese. SusukMelindával a regényeiről, a krimikről és a 4-6-osról kérdeztük.

Idén jelenik meg a Könyvmolyképző Kiadónál ,,A 4-6-os halálrandi” c. regényed. Miről szól ez a történet?
Martin Scorsese-nek volt egy filmje 1985-ben, a ,,Lidérces Órák” (,,After Hours”). Én ezt még kisfiúként láttam, de már akkor megragadott a hétköznapi módon egyre szürreálisabbá váló éjszaka története. A halálrandi egy átlagos ember, Edina utazása egy ismerős, de mégis idegen, veszélyes Budapesten. Fontos hozzátennem, hogy szűken értelmezve a regényben nem szerepel fantasztikum. Inkább arról az abszurd és komikus, de kicsit félelmetes érzésről szól, amikor az ember akár a saját mindennapi környezetében kerül a megszokottól eltérő, veszélyes helyzetbe. Ezen kívül a lelke mélyén ez egy aparegény. Amit még szerettem volna elérni, hogy kicsit feldobjam ezt a várost, ahol életem java részét töltöttem. Még éppen hihető, de szórakoztató részletekkel próbáltam hangulatosabbá, érdekesebbé tenni a magam számára, de reményeim szerint az olvasóknak is tetszeni fog. Viszont kerülni akartam a környezetidegen elemeket. A regény bizonyos szereplőinek például anyagi problémái vannak, és Edina sem egy kifogástalanul öltözött, tökéletes alakú, üzletasszony-szexistennő, aki mellesleg és természetesen remekül bánik a fegyverekkel, hanem egy kicsit kövérkés intenzíves ápolónő. Nem szerettem volna „Barátok közt életérzést”, tehát hogy a karakterek egy legfeljebb csak a felületes vágyálmainkban létező életet éljenek.


Vannak „haláli” élményeid a 4-6-osról? :)
Van pár kellemetlen élményem, meg egy nagyon rossz. Utóbbihoz rendőrt is kellet hívni. Amúgy érdekes vonal, rengeteg ember utazik rajta, köztük sajnos rengeteg őrült. Scorsese 1985-ös, éjszakai Soho-ja szerintem sehol sincs egy bármely időpontban megejtett, 4-6-osos utazáshoz képest. Tapasztalataim szerint legfeljebb fél óra kell ahhoz, hogy legalább egy fura madárral összefusson az ember a villamoson. Tehát egy Moszkva tér-Blaha viszonylatban a „csoda” borítékolható. Ennél hosszabb távon viszont akár igazán egzotikus dolgokat is ki lehet fogni. Amúgy nem szeretem 4-6-ost, soha nem is szerettem. Épp ezért írok róla. A WestEnd-et sem igazán kedvelem, ezért a sorozat harmadik része (ezen dolgozok most) a WestEnd-ben játszódik.

Keresés ebben a blogban