2017. október 15., vasárnap

Pormanó fanfiction (2. rész)

(http://www.ipluszh.hu/hu/tervezes/atlantisz)

A négy manó másnap reggel Szilviék lakása felé indult. Úgy tervezték, hogy a nőt kigáncsolják, az ereszlakó és a kéményseprű megkötözik, míg a pormanó egy zoknigombócot dug a szájába. Ezután bedobják a szemétledobóba, végül pedig majd kitalálják, hogyan vigyék el a dobozhoz. Kissé hiányosnak érezték a tervet, de úgy vélték, megbirkóznak a feladattal.
A borongós időben az emberek kedvetlenül, magukba fordulva kullogtak, így szerencsére a manóknak nem kellett különösebb gondot fordítaniuk a rejtőzködésre. Az afropormanó épp a kedvenc afrikai eledeleiről tartott előadást – mivel visszafelé kellett elmondania, elég sokáig tartott –, amikor a zöldséges elé értek.
– Kérdezd meg tőle, milyen az ottani ropi – javasolta a pormanó. Mielőtt azonban a kéményseprű megszólalhatott volna, a négy manóra árnyék borult, egy pillanattal később pedig egy durva zsákban szoroskodva találták magukat.
A manók nem hagyták magukat, kiabáltak és mocorogtak, hogy szabaduljanak.
– Elég legyen! – szólt rájuk egy vékonyka, mégis szigorú hang, egyértelműen egy lányé.  – Málnaszörpöt készítek belőletek, ha nem maradtok csöndben!
A manók azonnal elhallgattak, mivel egyikük sem akarta szörpként végezni. A két pormanó beleborzongott a gondolatba, hogy felöntik őket vízzel.
Így hát a négyes csendben tűrte, hogy bevigyék őket a zöldségeshez – az illatok alapján legalábbis arra következtettek, hogy ott járnak –, azután a hátsó ajtón át kivigyék őket, és bedobják egy kocsiba.
– Szerinted mit csinál majd velük Don Na? – hallatszott most egy fiú hangja.
– Gondolom, kitömeti őket – felelte az előbbi lány. A négy manó ennek hallatán nagyot nyelt.
Rövid zötykölődés után az autó megállt, a zsákot elkapták és vonszolni kezdték. Ajtó nyílt, csilingelés hallatszott. Hamarosan megálltak, és egy hirtelen mozdulattal kiborították őket a zsákból.
Egy félhomályos, üres helyiségben találták magukat, ami első ránézésre egyértelműen egy könyvesboltnak tetszett. Könyvek sorakoztak a polcokon, egy asztalon pénztárgép állt. Csak a vásárlók hiányoztak.
Helyettük azonban előttük állt egy avokádó és egy kígyóuborka, igen gonosz tekintettel méregetve őket. És persze az árnyak, amik most is a fejük fölött röpködtek.
– Helló, manócskák! – szólalt meg az avokádó, így megtudták, hogy ő a lány, aki szörpöt akart készíteni belőlük. – Don Na már vár titeket.
Ekkor ismét egy ajtó nyílt, de nem a bejárati, hanem a bolt hátsó részében. Egy nő lépett ki onnan – szemüvegén a kintről érkező kevés fény világított, így a szemét nem láthatták.
– Lám, lám, hát végre találkozunk. – A nő hangjától a manók reszketni kezdtek. A mély, rekedtes hangból kitalálhatták, hogy nem lehet más, mint a keresztanya. – Fogalmatok sincs, ki vagyok, ugye?
A manók a fejüket ingatták. A nő leült egy székre – a manók csak ekkor vették észre, hogy a bolt egy sötét sarkában egy fekete szék, előtte pedig egy kerek asztal kapott helyet. Azon egy sárga és egy kék borítós könyv feküdt egymáson, amit a manók igencsak ismerősnek találtak. Don Na a kötetekre helyezte egyik kezét, a másikkal pedig intett a manóknak, hogy menjenek közelebb. Nekik azonban mintha földbe gyökerezett volna a lábuk, meg sem bírtak moccanni. Ekkor a nő a fejével két zöld társának intett, akik azonnal lökdösni kezdték a manókat. Azok nem tehettek mást, közeledtek Don Na felé, hogy aztán néhány emberlépésnyire tőle megállítsák őket.
– Örülök, hogy végre személyesen találkozunk – szólalt meg ismét a nő. – Régóta figyelemmel kísérem a sorsotokat. Tudom, milyen fontos, hogy minden rendben legyen veletek, hogy minden kalandotok jól végződjön. Azt hittem, ti pontosan tudjátok, mennyire szükséges egy találkozó Szilvivel. Erre… – Don Na itt beiktatott egy színpadias sóhajtást. A két könyvet a kezébe vette.
– Mindent tudok a kis tervetekről. A kémmolyok tájékoztattak – mutatott a fejük felett röpködő árnyakra, amik körbelepték az egyetlen, félhomályosan világító lámpát. – Elhiszem, hogy érdekes a KÉJ. Bizonyára Adri és Mel is igényt tartanak Szilvire. De be kell látnotok, hogy ez önző viselkedés. Nagyszerű dolog a barátság, ám bizonyos esetekben ára van. Súlyos ára.
Don Na felállt, lerakta A pormanó felbukkan és A pormanó újabb kalandjait a földre. Ezután a fekete szemeteskosárért nyúlt.
– Ne! – kiáltott fel az ereszlakó, és a pormanóval együtt indult el, hogy megállítsák, ám a kígyóuborka és az avokádó visszatartotta őket. Közben a kéményseprű és az afropormanó szájukra tapasztott kézzel, szörnyülködve bámulták, amint a szemetes a pormanó kötetek tetejére kerül...

(vége)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Keresés ebben a blogban