Interjú Palásthy Ágnessel

Palásthy Ágnes tanár, fordító, író. Első mesekönyve, az ,,Elrabolták a siklót” a 86. Ünnepi Könyvhétre jelent meg. Susuk Melindával a mesékről, az állatokról, a múltról és jövőbeli terveiről kérdeztük az önmagát „őrült macskás hölgynek” nevező írónőt. J

Nemrég ért véget az idei Könyvhét. Milyen élményekkel gazdagodtál? Milyen visszajelzések érkeztek a mesekönyvedről?

Részt vettem életem első dedikálásán, ami nagyon hangulatosra sikerült, mivel sok barátom eljött, kedves ajándékokat is hoztak (például a nevemre gravírozott tollat a dedikáláshoz, vagy frissen főzött házi eperlekvárt), és utána elvittek fagyizni. „Civil” olvasó ezúttal nem volt, mivel a könyv csak most jelent meg, és gondolom, el kell telnie egy kis időnek, amíg megismerik.

A „tesztolvasók” szerencsére nagyon szerették a meséimet, úgyhogy remélem, másoknak is tetszeni fog a „Sikló”.

Milyen szempontok alapján válogattad be a tizenhét mesét a kötetbe?

A válogatást a Könyvmolyképző Kiadó munkatársai végezték. Én beküldtem a Kiadóba az összes, addig elkészült mesémet, szám szerint 21 darabot, és ők válogattak ezekből össze egy kötetre valót.

Több mesesorozatod is van: Erdei Tisztás, Az Ásító Sárkányok Völgye, Szőnyegmesék. Ezek miben különböznek egymástól?

Az Erdei Tisztás mesék szerepelnek az ,,Elrabolták a siklót” című kötetben, meg a második válogatásban, amely ,,A tekergő bőregér” címmel fog megjelenni. Ezekben állatok a szereplők, főleg gyerekek, akikkel épp olyan dolgok történnek, mint az ember gyerekekkel: barátkoznak, versengenek egymással, világgá mennek, nem vesznek sapkát stb.

A Szőnyegmesék és Az Ásító Sárkányok völgye még a fiókban pihen, érlelődik. Ezeket még nem küldtem el a Kiadónak. A Szőnyegmesék főszereplője Rozi, óvodás, akinek nehezen megy a délutáni alvás. De amikor elalszik, érdekes dolgok történnek vele. Ebből a sorozatból eddig négy darab készült el, a blogomon olvashatók.

Az Ásító Sárkányok völgye meseregény, 7-8 éveseknek, kicsit „fiúsabb”, mint a Szőnyegmesék. Ebben András, a favágó, és sógora, a kamasz Ábris királyfi elindulnak a Meserétre, hogy álomport hozzanak András feleségének, Zsuzsi királykisasszonynak, és persze út közben érdekes kalandok esnek meg velük. Nagyon szeretem ezt a történetet, és már töprengek a folytatásán.

A meséidben több szereplő is feltűnik. Kik a kedvenceid?

Tulajdonképpen mindegyik szereplőmet szeretem, de az abszolút kedvencem az Erdei Tisztás mesékből Napóleon, a csíkos kis vadmalac. És Mókus Rézi, akit akaratlanul is magamról formáltam.

Interjú Rácz-Stefán Tiborral

Rácz-Stefán Tiborral, a II. Aranymosás mese- és regényíró pályázat egyik nyertesével beszélgettünk. Susuk Melindával többek között a regényéről, terveiről és a magyar könyvekről faggattuk.

Az elmúlt egy éved elég sűrű volt: megjelent első könyved, a ,,Fogadj el!”, zajlik a következő regényed szerkesztése, rendszeresen írsz honlapodra, a Media Addict-ra, tagja vagy a Blogturné Klubnak, lezárult az idei Magyar Könyvek Viadala, a Könyvmolyképző Kiadó munkatársa lettél, szerzőként részt vettél az áprilisi Könyvfesztiválon, és hamarosan itt a Könyvhét. Hogy tudod összeegyeztetni ezt a sok feladatot?

Valóban sűrű időszak áll mögöttem, pörögnek most az események. Élvezem mindezt, megvalósult álomként élem meg, hiszen az elmúlt években ezért dolgoztam. Oda akartam jutni, ahol most vagyok, és éppen ezért igyekszem a lehető legjobban kiélvezni a helyzetet.

Persze, nem tagadom, elég fáradt vagyok mostanság, nem egyszerű összeegyeztetni a munkát, az írást, a blogolást és a magánéletet, de úgy érzem, lassan belejövök. A legfontosabb szerintem az előrelátás, sokszor igyekszem előre dolgozni, ha van egy kis fölös időm, és ezzel elkerülni, hogy nagyon rám zúduljon, ha jobban bepörög a munka. Az időbeosztás is fontos elem, általában reggel megtervezem a napomat, beosztom mikor mit csinálok, és ahhoz igyekszem ragaszkodni.

Első köteted a ,,Fogadj el!”, amelyben komoly társadalmi kérdésekkel foglalkozol. A regény egyik főszereplője a szegény családból származó Petra, aki bekerül egy elit gimnáziumba. A másik a homoszexuális Dávid, aki beleszeret egyik fiú osztálytársába. Mit gondolsz, a történeted segít a hasonló gondokkal küszködő fiataloknak?

Ha ezt a regény tinédzserként olvasom, nekem biztosan segített volna elfogadni, hogy az iskolai kiközösítés ellen tennem kell, de nem olyan drasztikusan, mint Petra. Reményt adott volna, hogy igenis nem baj az, ha két fiú között kialakul egy párkapcsolat.

Őszapó

http://aranymosas.konyvmolykepzo.hu/ferenczi-szilvia-oszapo-6437.html

Ferenczi Szilvia: Őszapó 

(Illusztráció: Bakai Kitti) 

Kora őszi délután volt. Jókedvű fütyörészés hallatszott az egyik erdei ösvény felől, ahol egy barna kabátos kis lény söprögette a lehullott faleveleket. Pentele volt az, egy avarmanó. A fák ágain a levelek különböző színekben pompáztak, a lehullottak pedig avartakaróként terültek el a földön. Az avarmanók ezeket söpörték össze, és ők segítettek az erdőben élő kisebb állatoknak is. 

Mihez is kezdenének nélkülünk, düllesztette ki büszkén a mellét Pentele. A mellette magasodó fán csüngő egyik gesztenye azonban ekkor ráesett a fejére, amit nem védett meg fűzöld kalapja sem. 

 – Aúúú! – dörzsölgette a manó a fejét, miközben dühösen nézett felfelé. – Azt várhatod, hogy majd elsöprök körülötted! 

 – Te is tudod, hogy nem a fa volt a hibás! – kiáltotta ekkor valaki. A következő pillanatban egy fekete álarcos alak csúszott le a fáról, magával rántva egy adag levelet, amely a már tisztára söpört ösvényre hullott.

A lény zöld nadrágja azonban beleakadt egy vastag faágba, így most ott himbálózott fejjel lefelé. Az avarmanó, ha bosszús is volt a levelek miatt, rögtön felderült a látványtól. 

– Ede – lépett oda hozzá –, tudod, hogy nem szeretem, ha még több munkát okozol. 

– Jobban kedvelem, ha Haramiának szólítasz – morogta az álarcos. – Egyébként meddig akarod még, hogy itt lógjak? Igazán segíthetnél! 

– Azt hittem, a koboldok hős lovagja le tud mászni egyedül