2015. december 23., szerda
Egy újabb interjú, ezúttal velem
Egy újabb interjú, ezúttal velem. Köszönöm a kérdéseket Zakály Viktóriának :)
http://aranymosas.konyvmolykepzo.hu/interju-ferenczi-szilvia-7717.html
A pormanó a molyra is felkerült. Köszönet érte Vass Attilának :)
http://moly.hu/konyvek/ferenczi-szilvia-a-pormano-felbukkan
Link a Goodreads-hez:
https://www.goodreads.com/book/show/28259255-a-porman-felbukkan
2015. december 16., szerda
2015. november 22., vasárnap
Interjú Szimonidesz Kovács Hajnalkaval
Legújabb interjúnkban egy festőművész-illusztrátort,
Szimonidesz Kovács Hajnalkát faggattuk Susuk Melindával. Kérdeztük az
őt ért hatásokról, természetesen a műveiről, és arról is, milyen lehetőségeik
vannak azoknak, akik ezt a pályát szeretnék választani maguknak. J
Falun
nőttél fel. Ez mennyire befolyásolt, mint képzőművészt? Milyen hatással volt
rád a vidéki környezet?
Azt hiszem önmagában nem a falusi vagy városi életmód
határozza meg, hogy vizuálisan hova fejlődik
az ember, hanem azok, akik körülvesznek, megtanítanak látni, segítik az esztétikai
ízlés kialakulását, és könyvet adnak az ember kezébe. Másodikos voltam és nagy táskával a hátamon
ballagtam unottan az iskolába, amikor az egyik parasztház kapujára támaszkodó
öreg bácsi kiszólt nekem az utcára: „Kislány,
szeretsz-e olvasni”? Mondtam, hogy „Szeretnék…” – „Akkor, visszafelé gyere be!”-
mondta. A falu kicsi könyvtára volt itt, így kezdődött az olvasás szeretete és
a mesék szeretete.
Soha nem éltem
városban, ezért nem is tudom, mit veszítettem vagy nyertem. Valószínűleg sokkal
több lehetőségem lett volna megmutatni magam, és lehetséges, hogy egészen más
utat járok be. Ettől függetlenül a vidéki környezet sok segítséget nyújt a
dolgok nyugodt szemlélésére, természeti
környezet közvetlen megfigyelésére és a vizualitást erőteljesebben közvetíti,
ami elsősorban, mint festőt folyamatosan inspirál.
Olajjal festek, csak a
meseillusztrációkat készítem akvarellel. Mivel a Duna-part mellett nőttem fel,
valószínűleg ez is hozzá járult ahhoz, hogy leginkább szeretem festeni a vizet
és mindent, ami ehhez kapcsolódik.
2015. november 4., szerda
2015. október 28., szerda
2015. augusztus 31., hétfő
Interjú Felkai Ádámmal
Felkai
Ádám a 2014-es Aranymosás pályázat egyik nyertese. SusukMelindával a regényeiről, a krimikről és a 4-6-osról kérdeztük.
Idén
jelenik meg a Könyvmolyképző Kiadónál ,,A 4-6-os halálrandi”
c. regényed. Miről szól ez a történet?
Martin
Scorsese-nek volt egy filmje 1985-ben, a ,,Lidérces Órák”
(,,After Hours”). Én ezt még kisfiúként láttam, de már akkor
megragadott a hétköznapi módon egyre szürreálisabbá váló
éjszaka története. A halálrandi egy átlagos ember, Edina utazása
egy ismerős, de mégis idegen, veszélyes Budapesten. Fontos
hozzátennem, hogy szűken értelmezve a regényben nem szerepel
fantasztikum. Inkább arról az abszurd és komikus, de kicsit
félelmetes érzésről szól, amikor az ember akár a saját
mindennapi környezetében kerül a megszokottól eltérő, veszélyes
helyzetbe. Ezen kívül a lelke mélyén ez egy aparegény. Amit még
szerettem volna elérni, hogy kicsit feldobjam ezt a várost, ahol
életem java részét töltöttem. Még éppen hihető, de
szórakoztató részletekkel próbáltam hangulatosabbá, érdekesebbé
tenni a magam számára, de reményeim szerint az olvasóknak is
tetszeni fog. Viszont kerülni akartam a környezetidegen elemeket. A
regény bizonyos szereplőinek például anyagi problémái vannak,
és Edina sem egy kifogástalanul öltözött, tökéletes alakú,
üzletasszony-szexistennő, aki mellesleg és természetesen remekül
bánik a fegyverekkel, hanem egy kicsit kövérkés intenzíves
ápolónő. Nem szerettem volna „Barátok közt életérzést”,
tehát hogy a karakterek egy legfeljebb csak a felületes
vágyálmainkban létező életet éljenek.
Vannak
„haláli” élményeid a 4-6-osról? :)
Van
pár kellemetlen élményem, meg egy nagyon rossz. Utóbbihoz rendőrt
is kellet hívni. Amúgy érdekes vonal, rengeteg ember utazik rajta,
köztük sajnos rengeteg őrült. Scorsese 1985-ös, éjszakai
Soho-ja szerintem sehol sincs egy bármely időpontban megejtett,
4-6-osos utazáshoz képest. Tapasztalataim szerint legfeljebb fél
óra kell ahhoz, hogy legalább egy fura madárral összefusson az
ember a villamoson. Tehát egy Moszkva tér-Blaha viszonylatban a
„csoda” borítékolható. Ennél hosszabb távon viszont akár
igazán egzotikus dolgokat is ki lehet fogni. Amúgy nem szeretem
4-6-ost, soha nem is szerettem. Épp ezért írok róla. A WestEnd-et
sem igazán kedvelem, ezért a sorozat harmadik része (ezen dolgozok
most) a WestEnd-ben játszódik.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)


