Szeptemberben megkaptam életem első fanfiction-jét írótársaimtól, Dér Adry-tól és Susuk Melindától. A történetben felbukkan egy új manó (akit Afrikából hoztunk magunkkal, tudtunkon kívül), mindenki bajba kerül, és az is kiderül, hogy mennyit szoktam enni egy nap. :) Külön érdekesség, hogy olyan utalások is vannak benne, amik abból a pormanó meséből származnak, ami még meg sem jelent...
Az őszi eső cseppjei kitartóan kopogtatták a mikrobusz ablakát. Az autó hátsó ülésén három gyerek ült: egy kislány és két kisfiú. Az anyósülést egy nő foglalta el, a gyerekek édesanyja. A nő elgondolkodva nézett ki az ablakon, mialatt a sofőr, a nő édesapja beindította a motort és az autó elindult. A Szeged nevét hirdető tábla hamarosan mögöttük maradt. Az utasok a város mellettük elsuhanó épületeit nézték az esőfüggönyön át, így azt már nem láthatták, amint egy arasznyi méretű alak mászik elő a nő ölében lévő táskából. A furcsa lény úgy nézett ki, mint egy sötétszürke gombóc. Rasztafonatos bundája fölött egy meglehetősen koszos, afrikai mintás szoknyácskát viselt. Körülnézett, de némi szemlélődés után visszahúzódott a búvóhelyére.

